Kindl Gábor

Portré – Gyorsabb, mint valaha

„Nem edzek többet, csak sokkal hatékonyabban!”

10494648_10205188847813923_2355637848582498880_nHa valaki negyedórát javít a maratonon egy év alatt, az nagyon jó eredménynek számít, ám ha hozzávesszük, hogy három órán belüli célidős teljesítményről van szó, az már egyenesen bravúros! Egy amatőrnél jónak mondható négyórás időnél negyedóra javulás kb. 6%-os gyorsulást jelent, addig Kindl Gábor a 2006. évi 2:48:45-ös eredményéhez képest a 2007. évi 2:35:29 idő közel 8%-ot! Pedig az egykori triatlon országos bajnok saját bevallása szerint nem is edz többet, csak sokkal hatékonyabban. „Ez egy új időszámítás, egy új fejezet, nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb, intelligensebb!” – vallja.

A kezdetek

Gábor így hívja mostani státuszát, hiszen ő bajnokként sem volt soha teljesen profi, pedig a korosztályos eredményeket is figyelembe véve minden távon volt magyar bajnok triatlonban. Felnőttként 1989-ben rövidtávon, 1991-ben duatlonban, és 1992-ben Ironman-en. Egyébként 2012-ig ő volt a világ egyetlen 100%-os Ironman-e – ami persze azért igaz, mert addig egyetlen ilyen távú versenyen indult, amit meg is nyert! Nagyon jó adottságait persze örökölte, de a legmeghatározóbbnak az általános iskolában szerzett alapokat tekinti.

– A sportpályafutásom az általános iskolába nyúlik vissza. Aput leküldte anyu, hogy írasson be a 4. számú általános iskolába, mert az volt a legközelebb hozzánk. Apu beállt a sorba, de közben meghallotta, hogy van egy sporttagozatos iskola is – a 7. számú –, hát ő átballagott oda és ott íratott be. Ennek a döntésének nagyon sokat köszönhetek, mert ott remek, mindenre kiterjedő atletikus alapképzést kaptunk. Minden nap testnevelésóra, hetente kétszer duplaórával, délutánonként kötelező sportkör vagy edzés. Ez elég intenzív volt, de mindebből alig vettünk észre valamit, annyira játékosan tartották kitűnő tanáraink. Nem hajtottak szét minket, én gyerekkoromban nem is nyertem versenyt, általában a középmezőnyben végeztem. Nagyon jó osztályunk volt, és már akkor is kiderült, hogy egyéni sportban is milyen fontos a közösség ereje. Bernácz István és Ertl János tanár uraknak nagyon sokat köszönhetek, hogy az egész sportkarrierem megúsztam sérülések nélkül, ez az ő érdemük. A középiskola először igen nagy csapásnak tűnt a sportra nézve, szinte elosztották tízzel az edzések számát. Ám akkor indult az olimpiai ötpróba akció, és Lukonics Gábor barátom erre csábított el. A triatlonos pályafutásomhoz is ez adta a lökést.

Sokaknak jelentett életre szóló élmény az ötpróbasorozat, Gábor is őriz felejthetetlen élményeket a nyolcvanas évek közepéből. Nem kevésbé volt izgalmas kaland élete első triatlonversenye.

– 1986-ban a Veszprém Triatlonon debütáltam, amikor is összekeveredett sorrendben kellett teljesíteni a távokat: kerékpár, futás és úszás volt a sorrend. Az orvosoknak sok dolguk volt, ahogy a káliumot osztogatták a parton görcsökben fetrengő triatlonistáknak. 2000 méter úszás volt 25 méteres medencében. Ezt sem felejtem el soha, ekkor még elsősorban atletizáltam Ajkán, egy remek kis csapatban egy kitűnő edző, Sövegjártó Attila irányításával.

Tanulmányok és civil karrier

Kindl Gábor a Veszprém Vegyipari Egyetemen próbálkozott továbbtanulni, ahová fel is vették, de rájött, nem ez az álma, inkább Pesten, a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskolán, majd a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen folytatta tanulmányait.

– Én igazán profi sohasem voltam, tudtam, mennyit kockáztat, aki csak a sportra teszi fel az életét. 1990-ben volt egy súlyos autóbalesetünk, akkor kiesett egy évem. Én a fejem vágtam be. Ez arra is rádöbbentett, hogy érdemes viselni a kerékpáros bukót még a sarki közértig is, mert az ember keze-lába begyógyul, de én például úgy beütöttem a fejem, hogy hetekig egyenesen sem tudtam menni. Jó pár hónap kellett, mire össze tudtam szedni magam. Ijesztő volt, hogy az ideggyógyász azt mondta, hogy két évig ne mondjam, hogy jól vagyok, csak utána, ha nem marad vissza semmi!

Folyamatosan volt gondom a derekammal, az született rendellenesség lehet, de nem ezért, hanem inkább egzisztenciális gondok miatt hagytam abba a triatlont. Baranyai Laci a Budai XI-ben az adott lehetőségek mellett remek körülményeket teremtett 1989-92 között, de egyszer csak elfogytak a szponzorok. Akkor jött jól, hogy nem voltam soha igazán profi és tanultam. A közgazdaságtan meg különben is érdekelt. A pénzügynek is megvannak a maga törvényszerűségei, mint ahogy a táplálkozásnak és az élettannak is. Szeretem ezeket az egzakt tudományokat. Úgyhogy akkor váltottam, közben elkezdtem dolgozni a Malinál, aztán továbbtanultam az egyetemen, ez indított el a pénzügyi pályán. Vállalati pénzügyek szakon végeztem. Jelenleg saját vállalkozásban végzek bankbiztosi tevékenységet az egyik vezető kereskedelmi bank számára, illetve több kis és középvállalkozás számára gazdasági tanácsadói feladatot látok el.

Az újrakezdés

Gábornak pár éves kihagyás után elkezdett hiányozni a sport, és persze érezte, hogy 10-12 órás munkája mellett kell az egészsége megőrzéséhez.

– Kezdetben az volt a fixa ideám, hogy csak úgy érdemes sportolni, ha az ember először szakítja át a célszalagot. Szerettem ezt is, de egy idő után megtapasztaltam, hogy nem erről szól a sport. Rájöttem, hogy kisebb célkitűzések is tudnak akkora örömet, ha nem nagyobbat okozni, mint amit egy célszalag átszakítása jelent.

1998-ban lefutottam a London Maratont – az volt a visszatérésem –, ami döbbenetes élmény volt. Előtte sok maratont futottam, már 17 évesen is, ami viszonylag súlyos hiba volt, bár a futás volt a kedvenc számom a triatlonban is, és 1991-ben a Budapest Maraton elődjén, a Rank Xerox Maratonon 3. lettem.

Ám csak London után jöttem rá arra, hogy mennyire összetett és mégis milyen egyszerű az eredményes felkészülés, a maga négy pillérével: egészségmegőrzés, fizikai felkészülés, tervszerű táplálkozás és mentális felkészülés.

A felkészülés négy „lába”

Gábor fontosnak tartja a négyes egységhez való igazodást, és eredményei őt igazolják!

– A fizikai felkészülés nemcsak az edzésből áll, hanem lazításból, nyújtásból, erősítésből.

A táplálkozástan az élettan része, fizikai törvényszerűségekkel. Ezért vagyok különösen hálás a vendéglátó főiskolán Kádas tanár úrnak, mert megtanított az alapoktól kezdve a három félév alatt a táplálkozástanra. Szerencsére ezt még az1992. évi Ironman előtt tanultam. Azért tudtam megnyerni azt az erőpróbát a 30 valahány fokos purgatóriumi hőségben, mert – a fizikai és mentális felkészültség mellett – tisztában voltam a folyadékbevitellel, az energia-, és az ásványisó-pótlással,és egyéb élettani törvényszerűségekkel. Jórészt ennek a tudásnak köszönhetem a 2012. évi nagyatádi „extreman” versenyen elért abszolút 7. helyezést, illetve azt is, hogy a felkészülés során folyamatosan magas szintű teljesítményt tudok nyújtani, így az edzésekre fordítható rendkívül kis időt a legoptimálisabban és brutális hatékonysággal tudom kihasználni.

A mentális felkészülés pedig nem valami hókuszpókuszt, vallást, vagy áhítatot jelent, hanem azt, hogy össze kell tudni hangolni a lehetőségeket, a képességeket a célokkal. Dolgozom naponta 8-10 órát, felelős vagyok cégekért, emberekért, számokért. Ettől nem tudok eltérni, de a felkészülés akár ironman-re, vagy maratonra mégis belefér, akár napi két futóedzés is. Fel lehet kelni fél hatkor, és hattól el lehet menni futni, és esti tévézés helyett vagy akár közben is lehet edzeni. Amatőr sportolóként jutottam el arra szintre, hogy rám is igaz az az – élettanilag, biokémiailag alátámasztható – kijelentés, hogy a sport vált a drogommá, az endorfin napi szükséglet lett, és már nem igazán tudok lejönni a „szerről”, de nem is akarok. Ha továbbra is okosan „drogozok”, akkor hosszú távon számíthatok olyan kellemetlennek nem igazán nevezhető mellékhatásokra, mint egészség, fittség, sportos testalkat, stb…

„Nem edzek többet, csak sokkal hatékonyabban!”

Csak addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér! Gábor ezt a szabályt maximálisan betartja, egyszerűen megtervezi az életét, benne az edzéseit.

– Nem akarok a takarómon kívül nyújtózkodni, mert az flusztrációt, feszültséget okoz, és akkor nem tud az ember jól teljesíteni. A javuló idők a különböző távokon bizonyítják, hogy mostanra sikerült jól összeraknom a felkészülésemet. A 2007. évi Budapest Maraton életem legjobb maratonja volt, mert mindent kihoztam magamból! És nem az történt, hogy elvitt a végén a mentő a célban végkimerüléssel, hanem remekül éreztem magam a 42 kilométer lefutása után is! Ha nem hibáztam volna el a só-pótlást és a zokni-választást ugyanez történt volna a 2012. évi nagyatádi extreman-en is. A táv közben pontosan tudtam, hogy hol, mikor és mivel kell frissíteni, hogyan, milyen ütemben kell haladni

Dr Sipos Andrea és Dr. Póka László egészségügyi karbantartásával és tudatos felkészüléssel jobb az egészségem, mint valaha! A félprofi karrierem alatt állandóan betegségekkel küszködtem: arcüreggyulladás, megfázás, láz, stb. Most már tudom, hogy ezt a tervszerű táplálkozással és a megelőző intézkedésekkel, jól felépített edzésprogrammal abszolút ki lehet küszöbölni.

Külön köszönettel tartozom Dr. Papp Zoltán Attila, idegsebész szakorvosnak az Országos Idegtudományi Intézetből, aki 2010 októberében egy előző évi nem igazán sikeres fúziós gerincműtét által előidézett „szuboptimális” állapotot egy újabb műtéttel javítva csaknem két és féléves kényszerszünet után ismét lehetővé tette számomra a futást!

A BSI versenyrendszere szenzációsan jól van felépítve a maratonra. A Nike félmaratonig sokat futok, de nem túl sokat ahhoz, hogy megsérüljek. Nyáron tudom pótolni a hosszú futásokat hosszú kerékpárral. Hiszen a „citrát kört” eddzük, vagyis a zsírégetés hatékonyságát fokozzuk azzal, hogy lemerítjük a szénhidrátraktárakat, és helyreállíttatjuk. Így játszunk a szervezetünkkel. Én nemigen futok két órákat, mert engem mind fizikálisan, mint mentálisan jobban leamortizál a kívánatosnál. A túlzott izomfáradtságból eredő sérülések kockázatának minimalizálása érdekében az állóképességi munka java részét kerékpárral végzem. Nyáron hétvégenként 4-5 órákat biciklizünk. A kerékpár – számomra – vállalható mértékben visszafogja a futást, de a „kockázat-hozam” elv szerintem optimálisan érvényesül ezzel a módszerrel. Általában az őszi félmaratont is feláldozom a maraton oltárán. A Nike után lezáródik a kerékpáros időszak. Jön a minőségi munka! Igyekszem minden nap futni. Koós Lászlónak a VEDAC edzőjének „old school” rendszerére épülő szisztémát követjük. A SPURI Futó-, és Triatlonklubban kiváló edzők, Baranyai Judit (úszás), Kiss Melinda (futás) és Blaskovics György (úszás és kerékpár) vezetésével három sportág és az erősítés, nyújtás-lazítás szinergiáinak maximális kihasználásával készülünk: Egyszerű, a sérülés kockázatát minimalizáló, biztos eredményt nyújtó rendszert használunk.2012-ben 7 nagyatádi indulónk mindegyike célba ért! Futásból összejöhet a heti 100 km is, de nem a mennyiség, hanem a minőség a fontos: Kiemelt szerepet kap a felkészülés során az erősítés és a lazítás-nyújtás. Heti kétszer, háromszor elvégzett programunk egyszerű, segédeszközük nélkül végezhető gyakorlatokra épül. Mind triatlonban, mind hosszútáv-futásban frenetikus teljesítményjavulásra számíthat, aki nem hanyagolja ezt a típusú felkészülést!

Tudományosan igazolható élettani jelenségeken alapuló komplex módszereinket igyekszünk minél több emberrel megismertetni, ezért indítottunk egy egyelőre tejesen non-profit jellegű vállalkozást, az <i:am>-et. Facebook és web-oldalunkon, saját szervezésű előadásainkon mutatjuk be azokat az élettani, biokémia folyamatokat, amelyeket figyelembe véve igazán szórakoztató módon, sérülés-, és depressziómentesen készülhetünk és versenyezhetünk sok-sok éves sportkarrierünk során. Elsődleges célkitűzésünk az egészségmegőrzés, és –javítás azáltal, hogy megismertetjük az emberi szervezet működését, amely elengedhetetlen a testünkkel való harmonikus viszony kialakításához. Alapelvünk: ne legyőzni próbáld önmagad, hanem legyél jóban önmagaddal! Légy a nap huszonnégy órájában sportoló, és ehhez nem kell feltétlenül spártai életmódot folytatni! A sport ne a szenvedés, hanem a felhőtlen öröm forrása legyen!

És még egy fontos dolog! Én szeretek, sőt imádok futni, de szenvedni egyáltalán nem szeretek, ezért minden segédeszközt kihasználok: az emlékeimet, a szép tájakat, a barátokat, futótársakat, a remek hangulatú versenyeket. -M-

Comments are closed.